Nemrég olvastam egy cikket, egy képzőművészről, Tarr Hajnalkáról, aki évek óta nem jár el otthonról, azáltal hogy műterme otthonában van. Facebookon írt egy hosszú posztot, kis öniróniával, szellemesen arról milyen is ha az ember nem megy ki a lakásából.
Olvasom, olvasom …aztán belém hasít a felismerés! Hiszen én is ezt csinálom! Évek óta nem megyek ki a lakásból. Amióta indokolatlan mennyiségű, igencsak kiskorú ivadékkal áldott meg a fennvaló önként karanténba vonultam. Ehhez még hozzájárult az is, hogy olyan munkát választottam amihez szintén szükséges az időnkénti világtól való elzárkózás. Tehát immár én is elmondhatom nektek milyen ez, sőt ötleteket is adhatok mit tehettek ahhoz, hogy átvészeljétek otthon.
Az igaz, nekem pár év előnyöm van azokhoz képest akik a home office-t a járvány következményeként kell kialakítsák, most rögtön. Ugyanis, én évekkel ezelőtt átszerveztem a mindennapjaimat arra, hogy egy laptoppal az ölemben, a kedvenc melegítőmben, néha gyerekzsivajjal a fejemben tudjam megkeresni a betévőt.
Tehát íme mit tehetsz otthon?
Munka
Ha teheted, próbáld internet segítségével is megoldani a munkádat. Ebben nem tudok tanácsot adni sajnos. Ha weboldalra lenne esetleg szükséged, tudok valakit, aki ebben érdekelt. Ez én lennék, AbiTrend bujtatott néven.
Ha ezt megoldottad, így anyagi helyzeted többé kevésbé rendeződött, tehát otthonról fogsz dolgozni, akkor két dologra kell odafigyelj:
-
ha szereted a munkádat – akkor végelláthatatlanul csinálni fogod. Nem bírod abbahagyni, addig pörögsz majd, amíg a hányinger nem környékez, de még azután is. Nincs megállás. Még egy mondat, még egy gondolat, még egy e-mail. Elkaphat a sung, ha nem vagy résen. Ebben az esetben határokat kell húznod. Kijelölsz magadnak ebéd, kávé szüneteket, időnként felállsz, megnézel egy filmet, zenét hallgatsz, ugrókötelezel, szobabiciklizel vagy beszélgetsz, olvasol. (Ha gyerekeid vannak mindez nem áll – keményen betartatják veled a munkaszüneti időszakokat.)
2. ha nem szereted a munkádat – és dögunalomnak érzed – akkor ki kell találj magadnak egy büntető-jutalom rendszeren alapuló mókás megoldást. Pl. ha elkészíted a napi adagod felét, akkor habbal iszod a kávédat. Már amennyiben ez jutalomnak számít, mondjuk ez kiválóan alkalmas fordított esetben is ha utálod a kávét, használhatod büntetésnek.
A legfontosabb tehát: készíts egy listát, a napi, heti teendőidről, a gyerekek programját is találd ki benne jó előre. És ezt a listát tartsd is be. Tényleg. Ezen áll vagy bukik a dolog.
Öltözködés
Az én alapvető ruhatáram az elmúlt pár évben a mackó nadrág volt. Télen. De nyáron is. Aztán voltak hozzá pólóim. Ezeket váltogattam, hol a csíkos fekete nadrág, hol a pedig szürke, a fehér hosszú ujjú avagy a fekete rövid ujjú pólóval. Na ez öreg hiba. Ilyet nem szabad csinálni. Ugyanis ez egyenes út a depresszióhoz. Minden nap fel kell öltözni. Nem is akárhogyan. Ha nő vagy sminkelni. (Ha férfi vagy…nem tudom, lehet ekkor sem árt, de mindeképp küldj nekem fotót róla, ha megteszed). Szóval szépen felöltözől. Akkor is ha nem mész ki a lakásból. Fontos, hogy pontosan úgy kezd a reggelt és úgy tervezd a napot, mintha teljes értékű, nagyszabású társadalmi életet élnél. Ezt több száz gyesen lévő anya tanúsítani tudja, hidd el – mármint azt, hogy így kéne csinálni. Ugyanis megvalósítani, nagyon nehéz. Nem hiszed? Pár hét otthon ülés után kérlek írd majd le mi van rajtad. Naaagyon kiváncsi vagyok.
Kikapcsolódás – Olvass, rajzolj, írj, fess, énekelj, táncolj
Ne játsz számítógépen, és ne kezdj bele maratoni filmnézésekbe. Ezek függőséghez vezetnek, eltolhatják az idő érzékedet, mossák az agyad. Olyanok mint a drog vagy az alkohol. Itt most kontrollra van szükséged, mert ezen áll vagy bukik az hogy fenntartod-e az egyensúlyt vagy pedig eggyé válnak az éjjelek a nappalokkal.
Valahol végeztek egy kísérletet, egy északi országban, ahol megkértek pár embert, hogy vonuljanak be önként egy üres szobába. Három dolgot vihettek magukkal. Enni inni kaptak, de nem volt lehetőségük semmilyen online kommunikációra, sem telefonálásra. Közben figyelték őket, hogyan reagáltak. Többen egy két órán belül feladták, volt aki pár napig bírta. Arról számoltak be, hogy telefon, és internet nélkül iszonyúan elkezdtek unatkozni. Volt aki beszélgetett is a fallal. Persze senkinek sem jutott eszébe, hogy bevigye magával Szabó Magdától az Abigélt, vagy Dragomán Györgytől a Máglyát…Egy lány vitt magának rajzeszközöket. Ő teljesen jól elvolt. Rajzolgatott és gondolkodott. Arról számolt be, hogy nem igazán viselte meg ez a pár nap bezártság.
Miért? Mert a művészetnek iszonyú ereje van. Kiszakít a hétköznapokból, és mindent elfelejtett. Tér idő, fájdalom megszűnik.
De ennek is megvannak a maga kis hátrányai, ha nem mértékkel csinálod. Én például képes vagyok rajzolni, vagy írni, napokon át. Komolyan. Egyszer ki is próbáltam. Három napig rajzoltam. Fantasztikus volt. A gyerekek először voltak távol tőlem hosszú karantén után. Én pedig a szabadságom kiteljesedését, egy zárt szobában töltöttem. Ahol semmi mást nem csináltam, csak rajzoltam, kicsit ettem, néha vizet ittam. Pár órát aludtam, csak úgy ruhában. Annyira nem érzékeltem az idő múlását, hogy amikor hazajött a család, azt hittem csak egy nap telt el. Számomra, ez az egész maga volt a mérhetetlen szabadság netovábbja. Szóval ilyen, ha nem vigyázunk.
Éljük túl ép ésszel
Nagyjából ennyi. Át kell valahogy vészelnünk ezt az időszakot. Egyszer vége lesz, ha okosan csináljuk, csak kevés veszteséggel fog járni. Mentálisan, fizikailag is toppon kell maradnunk. Nem szabad pánikolni, hanem tenni kell. Megtalálni az otthon maradásban is a lehetőségeket és átszervezni okosan az életünket.
Írta:
Szodoray-Parádi Abigél
