A 20. század utolsó évtizedének egyik ritkán említett, de valóban brilliáns marketing sikere a „merevedési zavar” kifejezés elterjesztése volt. Bár a kifejezésnek ma már stabil helye van az egészségügyi szótárban, viszonylag kevesen tudják, hogy eredetileg egy marketinges csapat kezdte el népszerűsíteni.
1998 előtt azokat a férfiakat akik képtelenek voltak tartós erekciót produkálni, egyszerűen impotensnek nevezték. De gondoljunk csak bele. Nem elég, hogy a férfiasságunkkal azonosított testrész nem működik megfelelően, ráadásul még az állapot neve azt is sugallja, hogy az illető általánosan is gyenge, alkalmatlan és tehetetlen. Ezt felvállalni bizony elég nagy elvárásnak tűnik. Melyik férfi mondja ki szívesen azt a mondatot, hogy: „Bocs édesem, a ma este nem jó, impotens vagyok.”?
Az impotens férfinak nem pusztán egy egészségügyi problémája volt. Személyes kudarcnak érezte magát. Nem akart az impotenciáról beszélgetni az orvossal, inkább elviselte a szomorú következményeket.
1998-ban azonban az Egyesült Államokban hirtelen eltűnt az impotens és megjelent a merevedési zavarral küzdő férfi. Ez a férfi már lehetett jóképű, sikeres de még szexi is. Akár az elnöki címért is ringbe szállhatott. Még ha a végén ez nem is jött össze neki.
A képen Bob Dole szenátor és elnökjelölt látható. A kép feliratának fordítása: Lehet, hogy egy kis bátorságra lesz szüksége, ha a merevedési zavarról akar beszélni az orvosával. De egy kis bátorság minden fontos dologhoz kell.
Ki kezdte tehát népszerűsíteni a merevedési zavar kifejezést? Az a vállalat, amely a legtöbbet nyerhetett azzal, ha a férfiak beismerték a problémájukat. Ez pedig a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártója – és egyben a Viagra piacra dobója – a Pfizer. A cég a termékkel együtt a kifejezést is igyekezett az emberek fejébe vésni. Ezzel pedig nem csak maguknak, hanem nagyon sok férfinak is segítettek. A merevedési zavar kifejezés lehetővé tette nekik, hogy bátrabban beszéljenek az orvosokkal vagy akár a gyógyszerészekkel.
Van e ennek a történetnek üzenete a nők számára? Azt tudjuk, hogy bizony a nők sem szívesen beszélnek a háziorvosukkal (vagy akár a nőgyógyászukkal) a hüvelyszárazságról. De vajon mennyire ludas ebben maga a “hüvelyszárazság” kifejezés? Angol nyelvterületen mindenesetre már elindult a változás, a “vaginal dryness” vagy “vaginal atrophy” kifejezéseket az orvosi szaknyelvben felváltotta a “genitourinary syndrome of menopause” (direkt fordításban a “menopauzális húgy- és ivarszervi szindróma”) kifejezés, bár igazából ez a hüvelyszárazságon túl több problémát is magában foglal. Csak az idő fogja eldönteni, hogy egy névváltoztatás mennyire ösztönzi a probléma felismerését és a megoldáskeresést.
